Míg mi itt a Handbook of Labor Economics következő kötetének előkészítő konferencáján csücsültünk, otthon is újabb ország(-világ)megváltó stratégia látta meg a napvilágot. Az állami tulajdonban lévő Ecostat „A MAGYAR GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KITÖRÉSI STRATÉGIA ÉS AZ ÚJ NEMZETKÖZI KIHÍVÁSOK” címmel jelentetett meg egy anyagot (letölthető: http://www.ecostat.hu/), amely 35 Világgazdaságtani Kutató Intézetes és Ecostatos elemzésre épül.

A 129 oldalas tanulmány a következőképp kezdődik:

„Immár második esztendeje, hogy az információs forradalom által főtött globalizációs

folyamatot a rendszer lényegébıl, belső ellentmondásaiból is fakadó pénzügyi-, banki- és

reálgazdasági válság teszi próbára.”

A továbbiakat is hasonlóan terjengős, de semmitmondó stílus, vilgazdkönyv-szerű felsorolások, meglepő és számomra értelmezhetetlen címek[1], kesze-kusza gondolatmenetek, az adattáblákon kívül a hivatkozások teljes nélkülözése (pedig azért lenne mit),[2] sok elgépelés és temérdek vesszőhiba jellemzi. A bevezetés után csak bele-bele néztem, részletesen csak a magyar foglalkoztatásról szóló részt (“Új foglalkoztatási stratégia”) olvastam el, de az teljesen kiütötte a biztosítékot nálam. Mindössze 9 oldal (81-89. oldalig), úgyhogy mindenki maga elolvashatja 5 perc alatt, és megbocsáthatja nekem, hogy most csak kiragadok néhány megkapó gondolatot.

1. „a gazdasági növekedés oltárán jórészt feláldoztuk a foglalkoztatás növeléscéljait”; “a hazai célzatú fejlesztések viszonylag háttérbe szorultak. Ez hátrányt jelentett a foglalkoztatást növelő (munkaigényes) szektorok fejlesztése esetén. A problémák gyökere tehát szerkezeti fejlesztési hibákra is visszavezethető, amelyeknek növekvő területi hátrányai is jól kimutathatók.” (85.o.)

Vagyis hiányoljuk az állam által kitüntetett ágazatok régióspecifikus fejlesztését, amelyekkel akár felesleges, hatékonytalan munkahelyeket is fenn lehet tartani? Én már úgy tanultam, hogy az államnak inkább a fizikai és humán-infrastruktúra megteremtésén, fejlesztésében kell tevékenykedni, ami ösztönzi a külföldi és a hazai beruházásokat, vállalkozási kedvet, és így munkahelyek teremtődnek. Ahelyett, hogy kitalálja, hogy hol, mit hány emberrel termeljünk.

Szerintük viszont a következőre kell (közvetlenül?) törekedni:

„kétpilléres magyar foglalkoztatási politika kialakítására. Ezen belül:

· az első pillért a piacgazdasági viszonyok között hatékonyan alkalmazott, de megfelelő oktatási (képzési) és foglalkoztatás ösztönző adó és járulék politikával kiegyenlített, a keresleti-kínálati viszonyok mellett mőködtetett üzleti foglalkoztatás politika jelentheti;

· a másik pillért a nonprofit szektorban mőködtetett, meghatározott hátrányos csoportok foglalkoztatásának növelése céljával létrehozott és koncentrált állami támogatásban részesített szervezetek és szövetkezetek létrehozása képezheti” (86. o.)

Mire gondolhatnak? A első pillérbe (“piacgazdasági viszonyok között hatékonyan alkalmazott, de megfelelő oktatási (képzési) és foglalkoztatás ösztönző adó és járulék politikával kiegyenlített, a keresleti-kínálati viszonyok mellett mőködtetett”) elég sokminden belefér, a másodikra pedig ötletem sincs.

2. „a szakképzés hatékonyságát és gyakorlati igényekhez való rugalmas alkalmazkodását lehetővé tevő szakiskolai programokra és az általános képzettségnek ehhez alapot nyújtó, vasárnapi népiskolai képzés elterjesztésére lenne szükség.” (86-87. o.)

Bárcsak vasárnapi népiskolával orvosolható lenne ez a probléma! A “Zöldkönyv a Magyar közoktatás megújításáért” címú oktatási kerekasztal termék (http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/wiki/ZK), amiről nem tudom, hallottak-e egyáltalán ezen Ecostat fejezet szerzői, az egész közoktatás átalakításáról beszél. Nagyon sok tanulmánnyal és adattal alátámasztva érvel többek között amellett, hogy a szakiskolák helyett egységes középfokú közoktatásban kell mindenkinek részesülni. Ugyanis nehéz előrejelezni a jelenlegi adatok mellett, hogy a munkaerőpiac igényeinek megfelelően milyen képzéseket kell indítani és hány fővel. A képzési szerkezet változtatása lassú, és szintén nehezen előrejelezhető. A munkapiaci igényekhez való alkalmazkodáshoz szükséges készségeket pedig a jelenlegi szakiskolai rendszer nem tudja átadni a diákoknak, így az ott végzettek nem csak tudásban, de alkalmazkodókészségben is eleve le vannak maradva az érettségire felkészítő iskolákban végzettekhez képest.[3]

3. „Emellett hosszabb távon kiemelt szerepet kellene szánni olyan közmunkákra, mint például a Vásárhelyi tervre. Ennek intenzív megvalósítása esetén jelentıs számú képzetlen és mélyszegénységben élő, területileg is könnyen mobilizálható falusi ember önbecsülést nyújtó foglalkoztatására nyílna lehetőség.” (87.o.)

Amint azt a tavalyi Rajk Téli Táborban is megtudhattuk, a közmunkáknak a munkapiacra való visszavezetésben játszott szerepe empirikusan egyáltalán nem bizonyított, sőt. Egyetlen előnye, hogy ad egy napi rutint (“reggel felkelni, elmenni dolgozni”) azoknak az embereknek, akik már rég nem dolgoztak, azonban a végzett munkák (pl. virágültetés, csatornaárok-ásás) semilyen olyan készséggel nem ruházzák fel az illetőt, ami a későbbi elhelyezkedési lehetőségeit javítaná. A közmunkák mennyisége pedig feltethetően véges, és ha elfogynak, utána az elhelyezkedés, megfelelő human tőke hiányában ismét problémás. Ezenkívül empirikusan bizonyított viszont, hogy a közmunka stigmatizál, amelynek negatív a hatása a piaci elhelyezkedés valószínűségére.

4. És a kedvencem. A mélyszegénység és alulképzettség a cigányság körében történő újratermelődésének megakadályozásáról: „Ezért vetődött fel több, a cigányság foglalkoztatási, felzárkóztatási kérdéseivel foglalkozó szakemberben annak a történelmi példának az alkalmazhatósága, amelyet az izraeli kibucok jelentettek a zsidóság történetében. Ez a magyar szövetkezeti jogrendszerbe is beilleszthető és különböző fejlettségi viszonyokhoz, feltételekhez is jól hozzáigazítható szövetkezeti gazdálkodási forma azért lehet – megfelelő állami segítség mellett – a cigányság foglalkoztatási, integrált képzési és megélhetési gondjainak az egyik alternatív megoldása, mert nagyfokú önigazgatási lehetőséget nyújtva komplex módon képes a cigányság társadalmi integrációját, és méltó megélhetését, valamint sajátos kultúrájának a megőrzését lehetővé tenni.” (87. o.)

Szerintem nem meg kell mondani az alulképzetteknek, szegényeknek, cigányoknak, hogy alakítsanak kibucot, és gazdálkodjanak, hanem lehetőséget kell nekik adni, hogy választhassanak mivel akarnak foglalkozni. Jelenleg ezt nem tehetik meg (human tőke hiányában, diszkriminációval és rossz ösztönzőkkel). Egyébként pedig nem látom a mechanizmust, ami megakadályozná ebben a modellben a szegénység és az alulképzettség újratermelődését. A lakóhelyi, oktatási stb. szegregáció, a társadalomtól való elszigeteltség jelenleg is működik, nem kell azt állami segítséggel „létrehozni”. Mitől fognak a kibucban dolgozni és jobban élni, és mitől fognak a kibuc iskolájában a diákok jobban tanulni? Ja, hogy itt még nincs vége?

„Ezeknek azonban nem csupán etnikai alapú megközelítése képzelhetı el, hanem akár vegyes összetételő (többségi-kisebbségi lakosságra egyaránt kiterjesztett) települési és kistérségi változatai is.” (87.o.)

Ez pedig miben különbözik az integrációtól? Miért kell erőltetni ezt a szövetkezeti gazdálkodást? Miért nem lehet a pici foglalkoztatottságot kitűzni célul?

És a slusszpoén:

„Egy-egy jó szervezőképességő polgármester vezette településen ilyen példa ma már nem számít ritkaságnak, ezekről napjainkban, a médiákban is hallani.” (87.o.)

Ez valamiféle empirikus bizonyíték? De egyébként én még nem hallottam ilyen sikerekről.

5. És persze ami a legfontosabb: „lépéseket kell tenni a fiatalok egyes területeken fellelhető idősek foglalkoztatásának kiszorító hatása ellen.” (87-88. o. ) Ez a Közgázon elég jól sikerül is…

De ha ez még nem lenne elég, akkor felhívom a figyelmet arra, hogy e tanulmány főszerkesztőjét, Belyó Pált nevezik ki november 26-án a Központi Statisztikai Hivatal új elnökévé, 6 évre! Őt, aki ezen a konferencián: http://www.ecostat.hu/jubileumi_konferencia.html a megtekinthető előadást tartotta, és aki szerint “nagy feladatok várnak a statisztikai szolgálatra. Így például a népszámlálás megszervezése, az uniós adatszolgáltatások teljesítése.” (http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagi-hirek/belyo-pal-lesz-a-ksh-uj-elnoke-294457). El tudom képzelni, hogy ezzel pályázva nyerte el az állást…

Néha fel szokott merülni bennem, hogy nagyon szép feladat, küldetés lenne egy kicsivel profibb és innovatívabb KSH-t létrehozni, ami részben pénzkérdés persze, részben viszont szakmai koncepció (koncepciózus elnök) kérdése. Ez most megint kevéssé valószínű, helyette marad a kötelező feladatokat így-úgy ellátó KSH, és az MNB-s kollégáknak továbbra is órákat kell majd lógni a telefonon briefingkor, hogy megtudják: az 50 százalékpontos beruházás-ugrás minek köszönhető? Pedig egy jó minőségű adatokat szolgáltató, jól szervezett, kompetens statisztikai hivatal elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdaságunkat jobban megismerjük és megértsük. Hogy ne csak az állam és az EU által előírt adatokat akarják begyűjteni, hanem proaktívan, pl. a kérdőívek átgondolt tervezésével segítsék az adatelemzést, kutatást. Hogy azon igyekezzenek, hogy a közpénzből finaszírozott adatok, természetesen anonimizáltan, hozzáférhetőek legyenek, hogy akár a törvényi korlátozásokról véleményt formálva elősegítsék, hogy minél szélesebbkörűen legyen felhasználható kutatási, közpolitikai célra.

Ma voltam egy előadáson: az egyik PhD diák a női munkakínálat jövedelem-rugalmasságát akarja megmérni úgy, hogy megnézi, hogy azok a nők, akik decemberben szülnek, és újszülött gyermekük után már következő márciusban megkapják az adóvisszatérítést, mennyivel halasztják el a munkapiacra való visszatérésüket, azokhoz képest, akik januárban szülnek, így csak 1 és negyed év múlva kapják meg az adóvisszatérítést. Ehhez a kutatáshoz 2 amerikai és egy kanadai adatbázis állt rendelkezésére, mindegyik többéves panel, többtízezres megfigyelésszámmal. Én is szeretnék magyar adatokon dolgozni, már a következő 6 évben!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.