Kb. egy hete sokként ért engem is meg Hédikét is, hogy adóznunk kell az ösztöndíjunkból. Eddig nem igazán értettem meg azokat a már dolgozó barátaimat, akiknek olyan rosszul esik, az a kb. 50-60% adó elvonás otthon. Hát, amikor megtudtam, hogy 14% elvesznek az ösztöndíjunkból, majd felrobbantam. 3000 ropogós dollár csak úgy elillant, bakker. Egyébként van benne ráció, végül is így is nettó kiveszek a rendszerből: UC Berkeley ugyanis egy állami intézmény, és én tőlük kapom a pénzt. Az azonban kifejezetten idegesítő volt, hogy mint megtudtam, az amerikai állampolgároknak és állandó lakosoknak nem kell az ösztöndíjból adózniuk. Felháborító és zseniális, hát ha valahogy, akkor így lehet bevételet növelni úgy, hogy egyetlen választó se érezze magát rosszul. 

Na mindegy, pár nap és túl tettük magunkat ezen. (Időközben kiderült, hogy mivel alacsony jövedelem kategóriába esünk, ezért lehet, hogy visszakapunk egy csomó pénzt majd, de mivel az amerikai adórendszer nagyon bonyolult, senki sem tudja, mikor hol, és mennyit. Ennyit az átláthatóságról.) Mindeközben arra is rádöbbentem, hogyha szeretnék magamnak egy Macbook-ot, egy nagy képernyős monitort és egy Kalifornia körüli utazást, akkor pótolnom (pótolnunk) kell a kieső jövedelemforrást. Így jutottam (jutottunk) arra a következtetésre, hogy kísérleti alanyok leszünk.

Itt Amerikában, az olyan nagy és gazdag egyetemeken, mint a UC Berkeley egy csomó pénz van mindenféle kísérletek elvégzésére. Nem gondolná az ember, de a Berkeley-n, pl. különösen sok állat kísérletet végeznek. Persze azt, hogy pontosan melyik épület, melyik föld alatti labirintusában azt csak nagyon kevesen tudják, legfőképpen azért, mert félnek a Berkeley-s aktivistáktól, mint a tűztől. Teljesen megértem őket, mégis kinek kell még egy 68, meg az, hogy minden reggel úgy menjen dolgozni, hogy több száz tüntetőn kelljen áthámoznia magát?! Mert higgyétek el nekem, ha valamit itt komolyan vesznek a fiatalok, az a tüntetés. (Egyes elméletek szerint nem a földrengés veszély miatt van, majdnem minden épületnek legalább 4 kijárata, hanem azért, hogy megnehezítsék a tüntetők dolgát!)

Na már most, itt Berkely-ben nem csak szerencsétlen állatokon végeznek kísérletet, hanem még szerencsétlenebb embereken is. És mivel itt Amerikában, az emberek individualisták és egyébként is egy csomó mindent be lehet szerezni ingyen (múltkor egy 200-300 ezer forintos zongorát találtunk parlagon az utcán), valamint az egyetemek is gazdagok, itt bizony keményen fizetnek a kísérleti alanyoknak.

Múlt vasárnap egy alváskutatásban vettünk részt, amiért 50 dollárt zsebelhettünk be (szigorúan adómentesen, hála istennek). Cserébe 2 napig nem ihattunk alkoholt és kávét, valamint 7 órát töltöttünk el egy pszichológiai laborban. Mint a kísérlet után megtudhattuk, a kísérlet azt próbálta mérni, hogy az alvásnak milyen hatása van a kognitív képességekre (legfőképpen a memóriára és tanulásra). A kísérlet legérdekesebb része az volt, mikor bedrótozták a fejünket, hogy mérhessék alvás közben az agy hullámainkat, a célból, hogy kontroláljanak arra, hogy a laboratóriumban milyen mélyen aludtunk. Meg mondom igazán vicces volt Hédit látni, úgy hogy haja helyett drótok álltak ki a fejéből. Szerintem ő is jót mosolygott rajtam. Ami még érdekes volt az az, hogy megtudtuk, hogy aki a kutatást felügyeli és végrehajtja (egy professzora „távoli” irányításával) az egy undergrad lány volt csupán. Az egyetem ennek a lánynak két kutató asszisztens fizetett, akik ugyancsak fiatalabb bacheloros diákok voltak. Csak úgy összehasonlításként ez, olyan mintha egy 4 éves egyetemi diák két másik diákot kapna maga mellé, hogy a kutatásához szükséges anyagokat előállítsa. Azért ezen meghasaltunk mindketten.