Lenyűgöző, hogy bár a Berkeley állami egyetem, mennyi erőforrás jut arra, hogy a Ph.D. diákokból jó tanárt faragjanak. Kötelező konferenciák, feéléves pedagógia szeminárium, peer review, videófelvétel egy-egy órádról, és még a majdnem elfelejtett online kurzus… A következők saját és másoktól hallott élmények.
Éjjel töltöd az online kurzus sexual harassement részét, és befrusztrálódsz, hogy lehet, hogy nem kellene másnap ebédidőben a magyar-horvát-roma származású tanítványoddal Kézdiék kutatásairól beszélgetni.
Aztán odaérsz az online kurzusban ahhoz a szituációs kérdéshez, hogy >>Mit teszel, amikor egy tanítványod beadja a szinte teljesen érintetlen vizsgalapját, és azt mondja, “Most megyek és megölöm magam.”<< A pedagógia szemináriumról emlékszel, hogy semmiképp sem szabad, hogy az legyen a reakciód, hogy “Hahaha, jó vicc!”… De még mielőtt kitalálnád a választ, megszólal a gmail, hogy új emailed érkezett: egy tanítványod írt, hogy szeretné bepótolni a mai kisdolgozatot, mert nem volt ma órán, mert a kollégiumában valaki megölte magát… Gyors netes keresés: ráadásul pisztollyal.
Nehéz a közepiskolád legjobbjaként bekerülni egy top egyetemre, és bizonyos pozitív valószínűséggel megtapasztalni, hogy itt már nem te vagy a legjobb. Főleg, ha közben ott a tudat, hogy apád és anyád, akik egyébként alig két héttel miután leléptél otthonról bejelentették, hogy most, hogy felneveltek téged, akár már el is válhatnak, ezzel jó lelki löketet adva a freshman évednek, évente kb 20 ezer dollárt költ az oktatásodra, és még így is dolgoznod kell a hétvégén, hogy ne kelljen bejárónak lenned.
Nem csoda, ha ezek a diákok olykor kiakadnak. Néha sírógörcsöt kapnak office hourben a padló közepén, de még az is előfordul, hogy egyik-másik talán gondosan megtervezi, pontosan mikor menjen fel az Evans Hall 10. emeletére, hogy az ugrást követően a lefelé utat valami nagyon híres professzor is, közvetlenül az irodájából láthassa…
A pedagógia szemináriumon megtanítják, hogy gondosan és fokozatosan kell a diákokat felkészíteni a kurzust lezáró beszámolóra, különben még az is elképzelhető, hogy egy éjjel az irodád asztalára szarnak. És a pedagógia szemináriumon azt is megtanítják, hogy ha amikor életed első pénzügy óráját tartod a Berkeley-n, és egy ’68-ból ittragadt marxista 19 éves betéved rá, és frankfurti provokációival 2 percenként megzavarja az órád, ne úgy küldd ki a teremből, hogy közben a vállára teszed a kezed. De ha mégis megtörtént, gyorsan konzultálj a Campus Climate and Compliance-szel [kb. Kampusz Közhangulat és Fegyelmi Szolgálat], de készülj fel, erre lehet hogy csak annyit mondanak: “Well, you know, this is Berkeley.” [Hát, tudod, ez itt Berkeley.]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://meghajtjukaberkeleyt.blog.hu/api/trackback/id/tr912338907
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PAN 2010.10.11. 12:37:21
Huha, erdekes poszt, a doltbetus elso bekezdesnel nagyon irigykedtem, jo lett volna ha nekunk is tanitanak pedagogiat, lenne peer review, meg keszitenenek videofelvetelt. Aztan ahogy tovabbolvastam megallt bennem az uto, azert ilyennel messze nem talalkoztam meg eloben. Mire tanitanak amugy, mit tegyel az emlitett helyzetben? (az ures dolgozatra gondolok)
Bék 2010.10.11. 23:06:30
Hű, ez tényleg nagyon komoly. Lefagytam, ez azért komoly stresszforrás szerencsétlen PhD studentnek, aki ha a heti 20 órából 20 perc ilyennel szembesül, utána még huszat töpreng rajta.
Tartsatok ki! És légyszi írjátok meg, miként oldódnak meg, fel, tűnnek tova ezek a szituk!
Tartsatok ki! És légyszi írjátok meg, miként oldódnak meg, fel, tűnnek tova ezek a szituk!
Bék 2010.10.11. 23:07:55
@Bék: mármint nem még húsz percet töpreng rajta, hanem jópár órát...