"You have to be close to death not to take the mideterm. I mean really close." (Nagyon közel kell lennie annak a halálhoz, aki nem írja meg a zh-t. Úgy értem, tényleg nagyon közel.)
Ma volt az első mikro óránk az egyetemen. Megmondom őszintén, kicsit fásultam mentem órára, elvégre már ez lesz a negyedik alkalom, hogy ezt a tárgyat (persze némiképp más szinten tanulom). A professzorunk, David Ahn - (http://www.econ.berkeley.edu/econ/faculty/ahn_d.shtml), azonban teljesen meglepett, olyan
hangulatot és intellektuális légkört tudott teremteni az órán, hogy agykerekeim maximális kapacitással pörögtek szinte végig, talán még most sem álltak le rendesen…
Az óra alapvetően az első negyedév bemutatásával kezdődött. Ez nem igazán volt érdekes, de már itt látszott, hogy David egy laza jó humorú srác (Hédi szerint, olyan a stílusa kicsit, mint Csorba Gergelynek). Azt is megtudtuk, hogy ha valaki undergradként akarja hallgatni ezt a tárgyat, akkor többször gondolja meg, hogy valóban felveszi-e. Akár egy A- is sokat ronthat a Harvardra vagy a Princetonra való bekerülési esélyekre, de egy B+ egyet jelent a top 10 programokról való lemondással. Hát ember legyen talpán az, aki ilyen teher mellett tud rendesen teljesíteni.
Kiderült az is, hogy a szokásos mikro tematikákhoz hasonlóan, itt is fogyasztás elmélet, termelés elmélet és társadalmi döntések lesz a terítéken először. A közgazdaságtanban jártas olvasó tudja, hogy nem ez a világ legizgalmasabb, leginnovatívabb része ennek a tudománynak, mindesetre minden graduális képzésben túl kell esni rajta.
Ezt követően kezdődött azonban a show. Az óra tartalmi része azzal kezdődött, hogy David megkérdezte az osztálytól, hogy mit gondolunk vajon a közgazdaságtan tudomány-e vagy nem? Most tekintsünk el attól, hogy egy tudomány-metodológián edződött Rajkos, minden bizonnyal egy fél órás bevezetőt várt volna el, azzal kapcsolatban, hogy a tudománynak melyik értelmezését vesszük alapul, David nem „tudományos” kérdésként tette fel ezt a kérdést, hanem inkább elgondolkodtatás céljából. Legtöbbünk Popperi alapon érvelt: a közgazdaságtan tudomány, hiszen falszifikálható állításokat tesz, hipotéziseket állít és teszteli azokat. David persze nem, hagyta ezt annyiban. Az egyértelmű, hogy minden közgazdaságtani modell alapja az, hogy az emberek racionális döntéshozók. De vajon ez az állítás tesztelhető? Tud valaki olyan kísérletet mondani, ahol be lehet bizonyítani, hogy valaki nem racionális döntést hoz? A mi osztályunk nem tudott, pedig próbálkoztunk, elhihetitek. Ha valakinek van valami jó ötlete, írja meg kommentben.
A mondanivalójának a lényege az volt, hogy a racionális döntés elmélet önmagában olyan tág keretet ad, hogy minden döntést és annak ellenkezőjét is alá lehet támasztani vele. Ebben a formában a racionális döntés tehát nem más, mint egy narratívája a világnak, teljesen egyenértékű más vallási és társadalmi narratívákkal. Ahhoz, tehát, hogy falszifikálható állításokat tegyünk szükséges mindenképpen valamiféle struktúrát vinni a rendszerbe, feltételezéseket kell tennünk az emberek viselkedésével kapcsolatban, és ezekkel a feltételezésekkel tudunk csak eljutni olyan állításokig, amik már (legalább elméletben) tesztelhetőek. Ha tudósként akarjuk művelni a közgazdaságtant, akkor tehát mindenképpen tesztelhető állításokig kell eljutnunk (a tesztnek nem feltétlenül kell gyakorlatban megvalósíthatónak lennie, elég ha elméletben az). Ti mit gondoltok erről?
Az óra másik felében David folytatta a showt. Azt demonstrálandó, hogy milyen hasznos dolgokra lehet használni a közgazdasági elméleteket bemutatta, hogy párosítási problémákat (férfiak és nők keres párokat), hogyan lehet megoldani (bővebben: http://www.econ.ucsb.edu/~tedb/Courses/Ec100C/galeshapley.pdf). Állítólag ő maga is így találta a feleségét. A probléma egyszerű: tegyük fel, hogy 6 férfit és 6 nőt kell összepárosítanunk táncolás céljából. Minden férfinak és nőnek, van egy sorba rendezése, hogy melyik partnert tartja legkívánatosabbnak első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik helyen. A 60-as években Gale és Shapley levezettek egy algoritmust matematikailag, amelynek segítségével mindig meg lehet találni azokat a stabil párokat, melyikből nem tud senki sem úgy kilépni, hogy számára jobb párosításba kerüljön.
Az érdekessége a problémának, hogy ez a látszólag bugyuta és hasztalan probléma milyen hasznos tud lenni. Kiderült például, hogy Gale és Shapley nem azt első volt, aki kitalálta ezt az algoritmust. Az USA-ban az rezidenseket már a 20-as évek óta ezen algoritmus segítségével párosítják korházakhoz. A jövendő rezidensek végig látogatnak néhány kórházat, majd rangsorolják őket az alapján melyikbe szeretnének dolgozni, és a korházak is rangsort állítanak fel a rezidensek között. Egy arra hívatott szerv pedig a Gale és Shapley algoritmust használja a megfelelő párok megtalalásához. Úgy tűnik, tehát, hogy néhány bürokrata mindenféle matematikai levezetés nélkül rájött arra, hogyan lehet jól elvégezni a párosítást.
Egy másik alkalmazása a problémának Bostonban volt, ahol évek óta komoly problémák voltak az iskolák és diákok összepárosításával. Néhány Bostoni közgazdászt segítségével sikerült egy csomó perverz ösztönzőt kivenni a rendszerből, pl. olyanokat, amely arra ösztönözte a diákokat, hogy hazudjanak a rangsort illetően. A harmadik fontos alkalmazása az ilyen párosítási problémáknak, pedig a máj transzplantációs párosítások. A többek között Neumann díjra jelölt Alan Roth azzal foglalkozott, hogyan lehet a vese donorok és vese betegek összepárosítását elősegíteni.
David az órát végül a következő lelkesítő szöveggel zárta: „You will find 97% of the covered material completely useless and I might agree with you. But there is a chance that it may be useful, such as in the example presented here” (Sokan azt fogják gondolni, hogy 97% az általam tanított tananyagnak semmi haszna sincsen. Talán még egyet is értek velük. De van némi esély, hogy még sem teljesen haszontalan, úgy mint az előbb bemutatott példában.” Megnyugodtunk tehát, az elkövetkező egy hónap anyaga biztosan unalmas lesz, de mégsem fogunk unatkozni. Mindenesetre az első házit egy hét múlva kell leadni…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://meghajtjukaberkeleyt.blog.hu/api/trackback/id/tr711343755
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lattis 2009.08.28. 22:55:04
Bela kommentjet eltuntettem veletlenul... Egyebkent igaza volt, tenyleg vese es nem maj atultetesekrol van szo. Kosz szepen, javitottam a szovegben is!
Lattis 2009.08.28. 22:55:40
Igerem a kovetkezo kommentekkel nem banok ilyen csunyan...
PAN 2009.08.29. 12:13:54
Ugyan már, nagyon egyszerű ilyen kísérletet csinálni, pl. tesztelheted a tranzitivitási feltételt úgy, hogy páronkénti választások elé állítod az embereket. Vagy a teljességi feltételt is tesztelheted, bár az szerintem trükkösebb dolog. Szóval ha a racionalitás definíciójából indulunk ki, ez a legegyenesebb út (gondolom ti is a Mas-Collelből tanultok, ott ez Definition 1.B.1, p. 6), de meg lehet nézni a következtetéseket is (lásd Proposition 1.B.1) és azok alapján is lehet tesztelni (hiszen ha p-ből következik q, akkor ha q-t nem találjuk igaznak, akkor p sem lehet az).
Szerintem itt inkább arról van szó, hogy amikor valamilyen kutatást végzünk, nem szoktuk előtte ellenőrizni hogy az emberek preferenciái teljesek és tranzitívak-e a vizsgált dolgokra nézve. De ettől még az esetek jó részében ezt meg lehetne csinálni, tehát elméletben lehetséges a falszifikáció. Persze erre mondhatod, hogy megkerülöm a problémát, mert részekre bontom a dolgot, vagyis azt állítom, hogy adott kutatáshoz kell megnézni hogy racionálisak-e az emberek preferenciái. Mégis, azt gondolom van értelme azt mondani, hogy attól még hogy az emberek nem racionálisan döntenek bizonyos helyzetekben vagy bizonyos dolgok között, attól még más helyzetekben vagy más dolgokra, melyek eddig nem bizonyultak ellentmondani feltevésünknek, alkalmazhatjuk a közgazdaságtan eszköztárát.
Szerintem itt inkább arról van szó, hogy amikor valamilyen kutatást végzünk, nem szoktuk előtte ellenőrizni hogy az emberek preferenciái teljesek és tranzitívak-e a vizsgált dolgokra nézve. De ettől még az esetek jó részében ezt meg lehetne csinálni, tehát elméletben lehetséges a falszifikáció. Persze erre mondhatod, hogy megkerülöm a problémát, mert részekre bontom a dolgot, vagyis azt állítom, hogy adott kutatáshoz kell megnézni hogy racionálisak-e az emberek preferenciái. Mégis, azt gondolom van értelme azt mondani, hogy attól még hogy az emberek nem racionálisan döntenek bizonyos helyzetekben vagy bizonyos dolgok között, attól még más helyzetekben vagy más dolgokra, melyek eddig nem bizonyultak ellentmondani feltevésünknek, alkalmazhatjuk a közgazdaságtan eszköztárát.
bèla 2009.08.29. 12:27:04
@Lattis: semmi gond
Lattis 2009.08.29. 20:10:31
@PAN:
Tranzivitassal mi is probalkoztunk oran de sajnos azt nem igazan lehet tesztelni, ugy ahogy mondod. Tegyuk fel, hogy egy ember a es b kozul b-t, b es c kozul c-t es a es c kozul a-t valasztja. Leszurhetjuk ebbol azt, hogy ez az ember nem racionalis. Nem eppen, ugyanis lehetseges, hogy csak kozombos a, b es c kozott.
Ahhoz, hogy a paronkent tesztet hasznald azt kell feltelezned, hogy minden relacio ket termek kozott szigoruan teljesul. Ez viszont mar egy strukturat visz be a renszerbe, aminek semmi koze nincs a racionalitashoz.
Tranzivitassal mi is probalkoztunk oran de sajnos azt nem igazan lehet tesztelni, ugy ahogy mondod. Tegyuk fel, hogy egy ember a es b kozul b-t, b es c kozul c-t es a es c kozul a-t valasztja. Leszurhetjuk ebbol azt, hogy ez az ember nem racionalis. Nem eppen, ugyanis lehetseges, hogy csak kozombos a, b es c kozott.
Ahhoz, hogy a paronkent tesztet hasznald azt kell feltelezned, hogy minden relacio ket termek kozott szigoruan teljesul. Ez viszont mar egy strukturat visz be a renszerbe, aminek semmi koze nincs a racionalitashoz.
PAN 2009.08.30. 10:09:19
Nem kell semmi ilyesmit feltételezni, egyszerűen rá kell kérdezni a közömbösségre is.
wegi 2009.09.10. 22:17:30
ezért érdemes nézegetni Al Roth weblapját és akkro nem elsz minden ilyen érdekes, gale-shapleyvel meg még Tasnádinál is lehet találkozni, nem csak a Berkelyn, de persze azért iszonyú jó lehet kint tanulni.
Al Roth honlapja: kuznets.fas.harvard.edu/~aroth/alroth.html
Al Roth honlapja: kuznets.fas.harvard.edu/~aroth/alroth.html
Lattis 2009.09.11. 02:33:39
@wegi:
Minden, amit iden tanulunk az nem sokban kulonbozik a sztenderd tananyagtol. Mas-Colell, Romer es mas tankonyvek, amikkel mar otthon is meg lehet ismerkedni. Azonban az, ahogy ezek a faszik gondolkodnak es eloadjak az anyagot az minden szempontbol uj elmeny. Ahn tenyleg zsenialis orakat ad. Maximalis intuicio minden allitas mogott, felhivja a figyelmet a mogottes feltelezesekre, kiter, hogy az adott feltelezesek, mennyire technikai, illetve szubsztantiv jelleguek. Es a big picture mindig a szem elott, mire is jo ez az egesz formalizilat intellekualis maszturbacio.
Obstfeld a masik, akirol mar erik a kovetkezo bejegyzes. A mai oran, olyan dologrol beszelt, amit mar legalabb 5-szor tanultam otthon, igy egyaltalan nem volt uj. Megis, az, ahogy prezentalta a Ramsey-Cass-Koopmans modelt az valami fenomenalis elmeny volt. Nem egy uj megertett modellel jottem ki az orarol, hanem a modellt hozta kozelebb a valosaghoz es ez az, amit talan konyvbol nem lehet megtanulni. Tenyleg, jo itt tanulni, bar egyre tobb idonket emeszti fel az olvasnivalo-hazi-orara jaras harmas tengelye. Sebaj, cserébe okosak leszünk :)
Minden, amit iden tanulunk az nem sokban kulonbozik a sztenderd tananyagtol. Mas-Colell, Romer es mas tankonyvek, amikkel mar otthon is meg lehet ismerkedni. Azonban az, ahogy ezek a faszik gondolkodnak es eloadjak az anyagot az minden szempontbol uj elmeny. Ahn tenyleg zsenialis orakat ad. Maximalis intuicio minden allitas mogott, felhivja a figyelmet a mogottes feltelezesekre, kiter, hogy az adott feltelezesek, mennyire technikai, illetve szubsztantiv jelleguek. Es a big picture mindig a szem elott, mire is jo ez az egesz formalizilat intellekualis maszturbacio.
Obstfeld a masik, akirol mar erik a kovetkezo bejegyzes. A mai oran, olyan dologrol beszelt, amit mar legalabb 5-szor tanultam otthon, igy egyaltalan nem volt uj. Megis, az, ahogy prezentalta a Ramsey-Cass-Koopmans modelt az valami fenomenalis elmeny volt. Nem egy uj megertett modellel jottem ki az orarol, hanem a modellt hozta kozelebb a valosaghoz es ez az, amit talan konyvbol nem lehet megtanulni. Tenyleg, jo itt tanulni, bar egyre tobb idonket emeszti fel az olvasnivalo-hazi-orara jaras harmas tengelye. Sebaj, cserébe okosak leszünk :)
Lattis 2009.09.11. 02:48:34
@PAN:
Ha mar ilyen nagy publicitast kapott ez a bejegyzes, akkor gyorsan valaszolok a megjegyzesekre:
Pan:
A: Alepvetoen igazad van abban, hogy akar meg is lehet kerdezni az embereket arrol, hogyan rangsoroljak az adott alternativakat, es ezzel fenyt lehet deriteni a kozombossegre is. A kerdes persze, az, hogy mit tekintunk dontesnek. Ahogy legutobb egy Berkely-s professzor ramutatott, a kozgazdasagtanban nincs definialva pontosan a "dontes", vagy "valasztas". Az, hogy azt modnom valamire, hogy azt valasztanam az azt jelenti mar, hogy benne van a dontesi halmazomba (choice set)? Vagy csak akkor kerul be valami a dontesi halmazomban, ha azt mar a kezembe vettem es el is fogyasztottam? (klasszikus vita: megfigyelt dontesekben hiszunk vs. megkerdezzuk az embereket)
B: Abban viszont nincs igazad, hogy paronkenti teszttel lehet tesztelni a tranzitivitast. Ha ugyanis a es b kozul b-t, b es c kozul c-t es a es c kozul a-t valasztom (tehat a tranzitivitas mukodik paronkent), de a, b es c kozul c-t valasztom, akkor baj van a tranzitivitassal, noha azt paronkenti teszten nem utasitottam volna el. Ahhoz, hogy a paronkenti tranzitivitasbol kovetkezzen a teljes donetesi halmazon a tranzitivitas plusz feltelezessel kell elned, pl. teljesul a Houthakker axioma is (vagy ezzel ekvivalens valami).
C: Persze azt is mondhatod, hogy teszteljuk ugy a tranzitivitas, hogy minden lehetseges (tehat nem csak a paronkenti) dontesi halmazon megfigyeljuk a dontest, majd ezen donteseken teszteljuk a tranzitivitas. Ezzel az a problema, hogy nagyon sok megfigyelesre van szukseged. Ha pl. a [0,1] intervallumon kell preferencia rendezest felallitanod, akkor az osszes lehetseges dontesi halmaznak a szamossaga mar nagyobb, mint kontinum. Ez nem tudom pontosan, mit jelent de okozhat nemi galibat. Pl. nem tudod a megfigyeleseidet valos (vagy akar komplex szamokkal) kodolni, hogy aztan regressziot futtass rajtuk :)
Ha mar ilyen nagy publicitast kapott ez a bejegyzes, akkor gyorsan valaszolok a megjegyzesekre:
Pan:
A: Alepvetoen igazad van abban, hogy akar meg is lehet kerdezni az embereket arrol, hogyan rangsoroljak az adott alternativakat, es ezzel fenyt lehet deriteni a kozombossegre is. A kerdes persze, az, hogy mit tekintunk dontesnek. Ahogy legutobb egy Berkely-s professzor ramutatott, a kozgazdasagtanban nincs definialva pontosan a "dontes", vagy "valasztas". Az, hogy azt modnom valamire, hogy azt valasztanam az azt jelenti mar, hogy benne van a dontesi halmazomba (choice set)? Vagy csak akkor kerul be valami a dontesi halmazomban, ha azt mar a kezembe vettem es el is fogyasztottam? (klasszikus vita: megfigyelt dontesekben hiszunk vs. megkerdezzuk az embereket)
B: Abban viszont nincs igazad, hogy paronkenti teszttel lehet tesztelni a tranzitivitast. Ha ugyanis a es b kozul b-t, b es c kozul c-t es a es c kozul a-t valasztom (tehat a tranzitivitas mukodik paronkent), de a, b es c kozul c-t valasztom, akkor baj van a tranzitivitassal, noha azt paronkenti teszten nem utasitottam volna el. Ahhoz, hogy a paronkenti tranzitivitasbol kovetkezzen a teljes donetesi halmazon a tranzitivitas plusz feltelezessel kell elned, pl. teljesul a Houthakker axioma is (vagy ezzel ekvivalens valami).
C: Persze azt is mondhatod, hogy teszteljuk ugy a tranzitivitas, hogy minden lehetseges (tehat nem csak a paronkenti) dontesi halmazon megfigyeljuk a dontest, majd ezen donteseken teszteljuk a tranzitivitas. Ezzel az a problema, hogy nagyon sok megfigyelesre van szukseged. Ha pl. a [0,1] intervallumon kell preferencia rendezest felallitanod, akkor az osszes lehetseges dontesi halmaznak a szamossaga mar nagyobb, mint kontinum. Ez nem tudom pontosan, mit jelent de okozhat nemi galibat. Pl. nem tudod a megfigyeleseidet valos (vagy akar komplex szamokkal) kodolni, hogy aztan regressziot futtass rajtuk :)
PAN 2009.09.13. 23:23:15
@Lattis:
Ad1: A tranzitivitást azt jelenti, hogy ha x-et legalább annyira szeretjük mint y-t, és y-t legalább annyira mint z-t, akkor x-et legalább annyira kell szeretnünk mint z-t. Erre mondtam, hogy ezt egyszerűen lehet tesztelni azzal, hogy megkérdezzük az embereket az x és y, y és z illetve az x és z közti preferenciáikról. Te falszifikációról beszéltél, és ez a teszt erre jó: ha ennek során valaki a-t preferálja b-vel szemben, b-t c-vel szemben, és c-t a-val szemben, akkor a preferenciarendezése nem tranzitív, függetlenül attól hogy mit gondolunk bármilyen másik axiómáról. A páronkénti tranzitivás fogalmát nem tudom értelmezni, nekem ennek olyan fából vaskarika jellege van; tudtommal a tranzitivitás azt jelenti amit az első mondatomban írtam, de ha te más értelmezésről tudsz, hát mond.
Ad2: én azt egy szóval sem állítottam, hogy ha a teszt során nem dől meg a tranzitivitás feltételezése, akkor ezzel bizonyítottuk hogy a teljes preferenciarendezése tranzitív, tehát felesleges ez ellen érvelned, főleg hogy mikor ezt teszed, verifikációról beszélsz valójában falszifikáció helyett.
Ad3: Amit az A pontban írsz, azzal gyönyörűen rámutatsz arra, hogy miért nem vezet sehova az egész kérdésfeltevésed maga. Lehet azt mondani, hogy nem fogadjuk el azt a módszert hogy közvetlenül megkérdezzük az embereket a preferenciáikról ahelyett hogy a fogyasztási döntéseiket figyelnénk meg, csakhogy ezzel nem a közgazdaságtan tudomány voltát védőket támadod hanem magát a falszifikáció módszerét. Arra mutatsz rá, hogy a falszifikációs eljárás maga is elméletterhelt, hiszen az hogy mit fogadunk el megfelelő megfigyelési módszernek, mit tekintünk döntő bizonyítéknak, maga is elméletfüggő. Az eszmefuttatásod szépen illusztrálja hogy a tudományfilozófia miért is haladta meg régen Poppert...
Ad1: A tranzitivitást azt jelenti, hogy ha x-et legalább annyira szeretjük mint y-t, és y-t legalább annyira mint z-t, akkor x-et legalább annyira kell szeretnünk mint z-t. Erre mondtam, hogy ezt egyszerűen lehet tesztelni azzal, hogy megkérdezzük az embereket az x és y, y és z illetve az x és z közti preferenciáikról. Te falszifikációról beszéltél, és ez a teszt erre jó: ha ennek során valaki a-t preferálja b-vel szemben, b-t c-vel szemben, és c-t a-val szemben, akkor a preferenciarendezése nem tranzitív, függetlenül attól hogy mit gondolunk bármilyen másik axiómáról. A páronkénti tranzitivás fogalmát nem tudom értelmezni, nekem ennek olyan fából vaskarika jellege van; tudtommal a tranzitivitás azt jelenti amit az első mondatomban írtam, de ha te más értelmezésről tudsz, hát mond.
Ad2: én azt egy szóval sem állítottam, hogy ha a teszt során nem dől meg a tranzitivitás feltételezése, akkor ezzel bizonyítottuk hogy a teljes preferenciarendezése tranzitív, tehát felesleges ez ellen érvelned, főleg hogy mikor ezt teszed, verifikációról beszélsz valójában falszifikáció helyett.
Ad3: Amit az A pontban írsz, azzal gyönyörűen rámutatsz arra, hogy miért nem vezet sehova az egész kérdésfeltevésed maga. Lehet azt mondani, hogy nem fogadjuk el azt a módszert hogy közvetlenül megkérdezzük az embereket a preferenciáikról ahelyett hogy a fogyasztási döntéseiket figyelnénk meg, csakhogy ezzel nem a közgazdaságtan tudomány voltát védőket támadod hanem magát a falszifikáció módszerét. Arra mutatsz rá, hogy a falszifikációs eljárás maga is elméletterhelt, hiszen az hogy mit fogadunk el megfelelő megfigyelési módszernek, mit tekintünk döntő bizonyítéknak, maga is elméletfüggő. Az eszmefuttatásod szépen illusztrálja hogy a tudományfilozófia miért is haladta meg régen Poppert...
Lattis 2009.09.14. 00:41:06
@PAN:
OK, sok minden vilagosabb most mar. Ha jol ertem David Ahn-t akkor o az alapjan donti el, hogy egy elmelet mennyire tudomanyos, hogy legalabb elmeletben letezzen egy olyan teszt, melynek segitsegevel eldontheto, hogy valami igaz-e vagy sem. Ez biztos, hogy erosebb, mint a falszifikacio. Az, hogy ez mennyire meghaladott tudomany filozofiai nezet, arrol viszont fogalmam sincs.
(Nem relevans, de paronkent teszten azt ertettem, hogy a dontesi halmaz (choice set) mindig ket elemu, tehat amikor azt kerdezik toled, hogy a-t vagy b-t preferalod, akkor a dontesi halmazodban mindig csak az a ket elem szerepel, amire a dontes vonatkozik)
OK, sok minden vilagosabb most mar. Ha jol ertem David Ahn-t akkor o az alapjan donti el, hogy egy elmelet mennyire tudomanyos, hogy legalabb elmeletben letezzen egy olyan teszt, melynek segitsegevel eldontheto, hogy valami igaz-e vagy sem. Ez biztos, hogy erosebb, mint a falszifikacio. Az, hogy ez mennyire meghaladott tudomany filozofiai nezet, arrol viszont fogalmam sincs.
(Nem relevans, de paronkent teszten azt ertettem, hogy a dontesi halmaz (choice set) mindig ket elemu, tehat amikor azt kerdezik toled, hogy a-t vagy b-t preferalod, akkor a dontesi halmazodban mindig csak az a ket elem szerepel, amire a dontes vonatkozik)
PAN 2010.01.10. 11:06:37
@Lattis: Na most hogy megint kommenteltem egy másikhoz, eszembe jutott hogy erre anno elfelejtettem neked válaszolni, és mivel a tudományfilozófia nekem tényleg nagyon szívügyem, gondoltam ez nem maradhat így :)
Szóval a helyzet az, hogy az egész tudományfilozófiai vitahalmaznak az az alapja, hogy nincs ilyen teszt. Én arra próbáltam rámutatni, hogy ez a probléma nem közgazdaságtan-specifikus, ez ugyanúgy igaz más területekre is. A lényeg az, hogy nem egyértelmű, hogyan határozzuk meg hogy valami tudomány-e vagy sem; éppen erről szólnak a tudományfilozófiai viták. Ha minden eldönthető lenne egy egyszerű teszttel, akkor szerinted mégis miért vitatkoznának erről már évtizedek óta a tudományfilozófusok?
Szóval a helyzet az, hogy az egész tudományfilozófiai vitahalmaznak az az alapja, hogy nincs ilyen teszt. Én arra próbáltam rámutatni, hogy ez a probléma nem közgazdaságtan-specifikus, ez ugyanúgy igaz más területekre is. A lényeg az, hogy nem egyértelmű, hogyan határozzuk meg hogy valami tudomány-e vagy sem; éppen erről szólnak a tudományfilozófiai viták. Ha minden eldönthető lenne egy egyszerű teszttel, akkor szerinted mégis miért vitatkoznának erről már évtizedek óta a tudományfilozófusok?