Felkerültek a tanszék honlapjára az elsőévesek „profiljai”: http://www.econ.berkeley.edu/econ/grad/students/students.shtml. Igaz, még csak az email-címünk van fenn, és az érdeklődési területek. Illetve a Attisnak és nekem még az utóbbi sem, mert azt is a nyári orientációs napon gyűjtötték be, amit ugye mi lekéstünk. Nem baj, úgyis hülyén néz ki, amikor valaki első éves létére “Advanced Theory” [„haladó elmélet”] érdeklődésű. Hamarosan lesz honlapunk is, azon majd cizelláltan lehet magyarázkodni a szakmai és egyéb érdeklődést illetően.
A tanszék honlapján kívül, immáron a folyosón is állandóan jelen vagyunk: megvolt a fényképezkedés, és felkerültünk a fő lifttel szemben lévő tablóra:
A mi osztályunké a bal oldali széle a tablónak, a “First Year” [„elsőévesek”] felirat alatt, szimbolikus vezéralakunk (minden évfolyam esetében valami zenész, sőt talán Woodstock-os arc) Janis Joplin, akármire is céloznak ezzel...
De lássuk csak közelebbről, miféle emberekkel hozott össze itt idén a közgazdaságtan szeretetete:
21-en vagyunk, és az osztályunk várakozásainkhoz képest homogén: egye japán, egy mexikói és egy brazil kivételével mindenki amerikai és európai.
Bal felülről indulva 3 “macro guy” [makrós érdeklődésű fickó] látható. A középső, Komáromi Bandi szintén magyar; az első napokban semi mást nem halltunk, csak azt hogy “it’s amazing that 3 Hungarians got in, and that 2 of them are a couple!” [„Hihetetlen, hogy 3 magyar került be, és ketten közülük egy párt alkotnak!”] Alattuk 3 amerikai látható, M. M. az egyetlen fekete az osztályunkban, new york-i egyébként és Ivy League B.A.-je van. Érdekes amúgy, hogy bár a Berkeley állami egyetem, még így is alig látunk feketéket a kampuszon. Valószínűleg az lehet, hogy bár a rosszabb körzetekbeli középiskolákból is kötelezően fel kell vennie a Berkeley-nek a legjobb x diákot, ezekben a körzetekben a bevándorló ázsiaiak, esetleg hispánok túlszárnyalják a feketék pontszámait, így inkébb ők kerülnek be. Az ázsiaiak rengetegen vannak úgy általában (ezért meglepő, hogy a mi osztályunkban nem), és képzeljétek, félnek a darazsaktól! A Terrace Cafés ebédjeink közben gyakran azon mosolygunk, hogy mekkora cirkuszt és ricsajt csinálnak a kínai undergrad lányok, ha darázs közelít.
Na vissza a tablóhoz. M. M. mellett a képen O. Z. látható, aki szintén egy jónevű Ivy League egyetemen szerezte a bachelor diplomáját. Végzés után a pénzügyi szektorban dolgozott, lehet, hogy ő az egyik azok közül, akiknek a válság adta vegső lökést a PhD felé. Egyébként ő volt az egyetlen év elején, aki határozottan azt merte mondani, hogy bizony nem akar elméletet csinálni, hanem jól képzett alkalmazott közgazdászként akar jobbítani a világon.[1] Nagyon szimpi.
A harmadik amerikai pedig J. M. a képen, aki egy picit beavatott minket a college football [egyetemi amerikai foci] szurkolói világába: Az hogy kinek szurkolsz, az attól függ, hogy hol vagy undergrad, és az egy életre szól. Ő a UCLA-n tanult ezelőtt, és most Berkeley-s PhD diákként is nekik szurkol, és ha meccsre megy, akkor az ő meccseikre megy.
A következő képen két magyar nevű lány látható. Amelyik nem én vagyok, az egy Németországban felnőtt, ’56-ban menekült nagyszülőkkel, így tehát magyar apukával, és japán anyukával rendelkező nagyon kedves lány. Ő maga már csak pár szót tud magyarul, mert gyerekkorában az apukája próbálta neki az állatok neveit megtanítani.
Az alattunk lévő képen, a Sather torony lábánál, jobbról balra haladva a mexikói lány látható, aki a nevét a nagyszülei révén egy mesés romániai településről (lásd a képen) kapta[2].
Mellette a szlovén lány, aki az LSE-n csinált ezelőtt egy master-t, és egy kicsit sem tűnik közép-európainak; és az amerikai-kínai lány, akinek olyan története van, hogy ilyet még nem hallottam. 12 éves korában küldték a szülei Amerikába, azóta itt él (állítólag az apukája szkta is neki mondani, hogy má „túl amerikai”), 18 éves koráig egy családnál nevelkedett, azóta pedig a Berkeley-n tanul. Minden nyáron és karácsonykor hazamegy, és az anyukája még plusz kétszer meglátogatja évente. Az egyik legfiatalabb az osztályunkban, de szinte ő tart a legelőrébb: a mikrót már tanulta tavaly, így helyette idén már field[szak]-tárgyat hallgat: Psycho&Econ-t, azaz viselkedési közgazdaságtant.
Mellettük az egyik fiúcsapat sztárfotója: a szakállas egy bolgár srác, aki már ezelőtt is Amerikában tanult; majd J. N. M., aki talán a legnyitottabb az amerikai osztálytársak közül (mondjuk mindegyik elég nyitott), és aki azon kevesek egyike már a mi generációnkban, akik tanultak minnesotai makrót (de ő sem szeretteJ). Egyébként e legutóbbi két fiú az, aki kettészakította a még rendesen össze se kovácsolódott osztályunkat, amikor az egyik makróházi írása közben a tanszéki öbölre néző tanulószobában vallatásra kényszerítettek mindenkit: “Which one do you find more interesting: micro or macro?” [„A mikrót vagy a makrót találod érdekesebbnek?”]
J. N. M. mellett a brazil osztálytársunk, aki vagy 20 helyre jelentkezett PhD-zni, de a közgazdaságtanon belül még nem tudja mi érdekli igazán, és aki azzal ugratja a spanyolt és az olaszt, hogy ő érti amit ők beszélnek, de bezzek azok nem értik őtJ Mellette látható a spanyol fiú, aki a mellette levő olasszal folyékonyan és hosszan beszélget állandóan úgy, hogy mindketten a saját anyanyelvükön beszélnek. Az olasz, P. Z., egy igazi jelenség. Nem az a dzsigoló, lányok kedvence típus, de óriási stílusa van. Milánóban tanult, de Rómában született. Utálja a „nápolyi koszfészket”, és hogy oda kellett mennie a vízumát kiváltani, utálja a 70 éves kurvapecért, a makrót, és az amerikai kulturálatlanságot. Amikor David Ahn megkérdezte, ki nem tartja tudománynak a közgazdaságtant, ő feltette a kezét, de az szerintem csak sallang. Ha megszólal, hirtelen nem tudod, mit keres egy top PhD programban, mert általában olyan képet vág, hogy nincs kedve semmihez, max gy kicsit Marcellóskodni az Édes életben, de azt is szigorúan csak cinikusan. Pedig éleseszű a mikróórán, szeret mátrixot invertálni, és folyton azt mondja, hogy ezek a berkeley-i kommunisták és szocialisták nem elég balosok...:)
Alattuk látható, balról jobbra T. M. a japán osztálytársunk, akit csak és csak a theory (elmélet) érdekel, mert állítólag Tokióban amikor valaki economics masterre megy, már rögtön szakosodik, és ott az elmélet a nagyon jó, másból pedig csak alapokat tanulnak. Így aztán csalódott volt, amikor megtudta nem lehet a két választott szakterülete (“field”-je) a Psycho&Econ és az elmélet, mert itt mindenkinek kell választania egy alkalmazottab területet is. Ennek örömére a héten beült egy laboros (munkagazdaságtanos) előadásra is. Egyébként rendkívül lelkes, ő az aki már szeptemberben elkezdett egy behavioral game theory olvasókört szervezni, hogy legyen fóruma az első éveseknek is, ahol a nagyon kezdetleges kutatatási ötleteiket előadhatják.
Mellette áll (név nélkül) M. L., aki a mintapéldája annak, hogy a drága kezelés miatt az amerikaiak mennyire vigyáznak a fogaikra: ilyen világító fehér fogakat még nem láttatok! Egyébként egy jó matekhátérrel rendelkező szrgalmas kaliforniai fiú: a(z egyik) legnagyobb háziírási pánikunk közepette őt hobbiból Matthew Jackson Social and Economic Networks című könyvét láttuk békésen, széjegyzeteket készítve olvasgatni ebédszünetben. A harmadik emberke ezen a képen S. L. a kanadai-kínai, aki alig múlt 21, de mindig kész meginni egy sört, vagy bedobni egy helyi termelőszövetlezet (!) által készített vegetáriánus pizzát az emberrel.
Az utolsó képen jobb oldalon D. B. áll, okos, komoly házas ember Ann Arborból, dupla (matek és közgáz) majorrel [szakiránnyal], akivel viszonylag sokat szoktunk dumálni. És aki a felesége kedvéért inkább a Berkeley-t választotta, az ő érdeklődési területén (economic history, political economy) talán kicsit jobbnak számító Yale, New Haven, és annak 36000 dolláros (állítólag Berkeley-ekvivalensen nézve 50000 dolláros[3]) ösztöndíjával szemben. Mellette a kampusz akt szobra, amit sajnos nem tudom melyik ősrégen végzett évfolyam adományozott hálából, drága pénzből az egyetemnek. Amellett Attist pedig gondolom nem kell bemutatnom:)
[1] Bár errefelé ténylegesen elméleten (“theory theory” szemben az „alkalmazott elmélettel” vagyis az “applied theory”-val) olyat értenek, amit otthonról sosem láttam: eszközárazás-modellek folytonos idejű változatának matematikai kidolgozása, komparatív statika újfajta, differenciálás nélküli módszertana, elképesztő döntéselméleti modellezés stb. Matthew Rabin munkái alig férnek bele az „elmélet” kategórába.
[2] Neeem, Levente, Apci és többiek, nem Bukarestnek hívják.
[3] Magyarázatért a “compensating wage differentials” témaköréhez (pl. Sherwin Rosen, 1987), vagy Lorelai Gilmore (2002)-hoz forduljatok, aki szerint New Haven olyan, mint „a csészébe beleszáradt kávé”.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.