Így az év vége fele egyre több lista jelenik meg a 2009-es év legjobb, legérdekesebb, legizgalmasabb pillanatairól, filmjeiről, zenéiről stb. Én egy hasonló listát készítettem az év legjobb, legkülönlegesebb szemináriumairól. Általánosságban nagyon-nagy élmény volt a Berkeley-s szemináriumokra járni, habár az óráink miatt sajnos nagyon sokra nem tudtunk elmenni.  Azonban amikre sikerült azok nagyon magas színvonalúak voltak. Persze volt néhány rosszabb is meg, olyan is, amiből szinte semmit nem értettem (ezek természetszerűleg nem kerültek fel ide), de álljon itt az én szubjektív listám. Kíváncsian várom, hogy a blogolvasóknak melyik tetszett a legjobban – ez egy jó alkalom arra, hogy írjatok egy bejegyzést nekünk :))

1. Nathan Nunn  (Harvard) (October 26- Development and Planing)

„Commercial Imperalism? Political Influence and Trade During the Cold War”

Az első helyre került cikk megmutatja, hogy a nagyhatalmi politika, hogyan befolyásolja a nemzetközi kereskedelem szerkezetét (letölthető innen: http://www.unc.edu/depts/econ/workshops/CIA_Nunn.pdf)

Az, hogy a nemzetközi kereskedelem a politikai befolyás tárgya nem új ötlet. Például egyesek bemutatták azt, hogy a gyarmatosító országok kedvezőbb áron importálhattak a gyarmataikról, mint más országokból. Azonban az, hogy ez valóban a „gyarmatok” kizsákmányolását jelenti-e, az továbbra is kérdés maradt. Könnyen lehet ugyanis, hogy az olcsóbb importért cserébe más szolgáltatásokat (olcsóbb export, beruházások) kaptak a gyarmatok. Ha ez utóbbiakat nehéz mérni, akkor sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy megfigyelt eltérés a bilaterális megállapodásoknak az eredménye, vagy a gyarmatok egyszerű kizsákmányolásának.

Ebben a cikkben Nathanék a CIA nemrégiben nyilvánosságra hozott adatbázisát használták fel arra, hogy a politikai befolyásolást mérjék.[1].[2]. Azt találták, hogy azokban az országokban, ahol sikeres puccsot hajtottak végre növekedett az USA-val való kereskedelem. Ez még önmagában nem lenne megfelelő bizonyíték, hiszen a kereskedelem sok minden más ok miatt is emelkedhetett, pl. amiatt, hogy az adott ország nyitottabb gazdaságpolitikát folytatat a puccsot követően. Nathanék azonban amellett érvelnek, hogy ezeket a magyarázatokat nem lehet összegeztetni azzal a megfigyeléssel, hogy ezek az országok, leginkább olyan termékeket vásároltak az USA-tól, amiben komparatív előnyük van. Ez az eredmény arra utal, hogy az Egyesült Államok a politikai hatalmát arra használta fel, hogy a nem annyira versenyképes termékeinek piacot teremtsen. Ezt alátámasztandó bemutatják, hogy a mintában a kereskedelem növekedése leginkább a diktatúrákra jellemző, ahol a sokkal könnyebb a kereskedelmet „felülről”, központilag befolyásolni, valamint hogy a kereskedelem növekedése kormányzati kiadások által vezérelt.

2. Hal R. Varian (UC Berkeley) (October 14 – Departmental Sminar)

„What does an economist do at Google? Personal sampling of projects”

 Hal Varian a Google vezető közgazdásza, a kollégium volt Neumann díjasa. Így már eleve nagy várokozásokkal ültem be az előadásra, és nem is kellett csalódnom. Az előadása eltérő volt a megszokott szemináriumokról a tekintetben, hogy nem egy adott kutatásáról beszélt, hanem arról, hogy a Googleben milyen projekteket végeznek.

Az előadás első felében Varian arról beszélt, hogy a google milyen (aukciós) mechanizmus segítségével adja el a hirdetési felületeit. Akit érdekel a téma (vagy egy gyakorlati alkalmazása az aukció elméletnek), az innen utána olvashat: http://people.ischool.berkeley.edu/~hal/people/hal/papers.html). Ami miatt azonban, Varian barátunk felkerült a listára az-az előadás második része, ahol arról beszélt, hogyan lehet felhasználni a google kereső programját arra, hogy előre jelezzük a munkanélküliség nagyságát, megbecsüljük szinte bármely vállalat árbevételét, vagy hogy teszteljük egy adott marketing stratégia eredményességét.

Az ötlet elég egyszerű és zseniális. Varian azt állítja, hogy a munkanélküliség nagyságát, illetve annak változását, jól lehet mérni azzal, hogy hány ember ír be a google keresőjébe olyan szavakat, mint hogy munkanélküliség, állás, munkahely stb.. Ökonoemetriai modellel segítségével könnyen meg lehet mérni, hogy a kulcs szavak beírásának változása mennyi munkanélküliséggel változással jár együtt. Majd ezt követően a kormányzati szerveknek, MNB-nek nincs más dolguk, mint kikérni az aktuális kereséséi adatokat a googletől és annak segítségével előre jelezni a munkanélküliséget. A módszer sikeressége attól, függ, hogy google keresőbe beírt szavak száma mennyire korrelál a valós munkanélküliséggel. Varian szerint nagyon. Bemutatta azt, hogy e módszer segítségével sokkal pontosabban (és gyorsabban) előre lehet jelezni a munkanélküliség nagyságát, mint a statisztikai hivatal által használt előrejelzési módszerek segítségével. Sőt, túl azon, hogy pontosabb és gyorsabb becslést kaphatunk, sokkal világosabb képünk lesz arról, hogy milyen a területi megoszlása a munkanélküliségnek, lévén a google azt is tudja, hogy az adott kereső szavakat a világ melyik részén írták be.

TDK-zók figyelem! Ez egy kincses bánya. Varian például bemutatta azt, hogy a google kereső szavak segítségével nyomon lehet követni a különböző autó ipari óriások eladásait. Nyilván ezek a cégek tökéletesen tisztában vannak az eladott autóik számával, de a kutatók számára ezek az adatok (pl. területi bontásban) csak ritkán hozzáférhetőek.

A google meg persze jó sok pénzt kaszálhat azzal, hogy eladja a beírt kereső szavak számát, bizonyos cégeknek. Nem nehéz kitalálni olyan esteket, ahol egy cég hasznát veheti annak, hogy tudja azt, hogy egy adott területen hányan érdeklődtek a terméke iránt. Egy Varian által is említett lehetséges példa erre a marketing startégiák értékelése.

3. Nancy Qian (Yale) (November 23 – Development and Planing)

„The Institutional Causes of China’s Great Famine”

(http://emlab.berkeley.edu/~webfac/bardhan/qian.pdf)

Az 1959-61-es Nagy Kínai éhínség a történelem legsúlyosabb éhínsége. A becsült halottak száma 17 és 30 millió közé tehető. De vajon mi volt az éhínség oka? A tradicionális elmélet szerint, a nem megfelelő szintű agrártermés. Ezzel szemben Sen amellett érvel, hogy fő probléma elosztási: azokra a területekre, ahol termelési hiány van, nem jut megfelelő mennyiségű élelem. Qian-iék amellett érvelnek, hogy a kínai éhínséggel egyik korábbi magyarázat sem összeegyeztethető. Az össztermelés alapján megfelelő mennyiségű élelmiszer ált rendelkezésre 59-ben, valamint az éhínség a legtermékenyebb vidékeken volt a legsúlyosabb, ami ellentmond Sen érvelésének. Sokkal inkább valószínű, hogy a központi tervgazdálkodás és terménybeszolgáltatási kötelezettségből fakadó hibák miatt állt elő a példa nélkül álló éhínség. ’59-ben a kedvezőtlen időjárás eredményeként valóban csökkent az össztermelés. Ez azonban a Pekingben ülő központi tervezők számára nem volt nyilvánvaló, és így a tavalyi évekhez hasonló nagyságú beszolgáltatást követeltek. A helyi bürokraták, ugyan tisztában voltak az átlagosnál alacsonyabb termeléssel, a politikai környezet azonban nem volt megfelelő arra, hogy ellentmondjanak a központi tervnek. Mao Ce-tung ebben az évben tisztította meg a pártot, Peng Dehuai tábornoktól és követőitől, akik a kollektivizmus hibáira hívták fel a figyelmet. A beszolgáltatási terveket kritizáló, azokat nem teljesítő helyi vezetők jogosan félhettek attól, hogy könnyen Peng követőinek sorsára juthatnak. Az információ áramlás tehát akadozott, a beszolgáltatási kötelezettség nem igazodott az új helyzethez. A rossz időjárás miatt, szinte mindenhol alacsony volt a termés, de a termékenyebb területeken, magasabb beszolgáltatási kötelezettségek voltak érvényben, így ezeken a területeken volt a legerősebb az éhínség. Tehát a központi tervgazdálkodásból fakadó nem megfelelő információ áramlás volt a legfőbb oka a világ legnagyobb éhínségének.

4. Marco Battaglini (Princeton University) (Szeptember 14 – Public Finance)

„Analyzing the case for a Balanced Budget Amendment to the U.S. constitution”

(letölthető: http://www.princeton.edu/~mbattagl/bbr.pdf)

Battaglini előadása több szempontból is helyet érdemel a listán. A cikk Magyarország számára is releváns kérdést feszeget: érdemes-e az alkotmányba beépíteni a költségvetési egyensúly követelményét. Mint megtudtam a kiegyensúlyozott költségvetést több amerikai állam törvényei előírják, vagyis a kérdés nem csupán elméleti jellegű. Az ilyen szabályozás hátránya nyilvánvaló: az állam fiskális politikával kevésbé tud reagálni a sokkokra és így kevésbe tudja tompítani az üzleti ciklusokat. Előnye is elég egyértelmű: a politikusok a rövid távú szavazatmaximalizálás által vezérelve általában túlköltekeznek, ami túlzott adóság felhalmozáshoz vezet. A kiegyensúlyozott költségvetés gátat szab ennek a folyamatnak és alacsonyan tartja az állam eladósodottságát. Battagliniék kutatása azért nagyon jó, mert megmutatja mire is jó a közgazdaságtan és annak formalizmusa: a dinamikus politikai gazdaságtan egyik alapmodellje segítségével számszerűsítik a költségeket és hasznokat, így értékelve az alkotmány módosítás hatását. Arra jutnak, hogy az USA esetében habár hosszútávon jelentős megtakarításokat lehet elérni a kiegyensúlyozott költségvetés követelményével, rövidtávon annak bevezetése túl nagy költségeket ró a gazdaságra.  Rengeteg érdekes kérdés azonban még megválaszolatlan. Vajon Magyarországon ugyanez a kalkuláció mire vezetne? Vajon a maastrichti kritériumok 3%-os hiány limit betartása mekkora költségeket ró az országra? Jó TDK témák ezek, főleg azoknak, akik szeretnék megismerni és alkalmazni a mostanában nagyon divatos dinamikus politikai gazdaságtani modelleket.

5 Maitreesh Ghatak (LSE) (November 2 – Development and Planing)

„The de Soto Effect”

(letölthető: http://emlab.berkeley.edu/~webfac/bardhan/ghatak.pdf)

Ez az előadás leginkább azért volt érdekes, mert eddig nem ismertem Hernando de Soto perui közgazdász (nem összekeverendő a spanyol hódítóval) elméletét. A cikket egyébként Timothy Besley-vel írta, aki a 2010-es év Neumann díjasa. De Soto többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a kapitalizmus helyes működésének feltétele a tulajdon jogok védelme, aminek egyik alapkövetelménye egy olyan állam által működtetett rendszer mely számon tartja a tranzakciókat és a tulajdonosokat. Ezek, hiányában nem működhet hatékonyan hitelpiac, hiszen az emberek nem tudnak hitelt felvenni meglévő vagyonukat fedezetként használva. De Soto többek között azt állítja, hogy a szegény emberek is rendelkeznek vagyonnal, amely azonban nincs nyilvántartva, pl. a favellákban lakóknak nincsenek bejegyzett ingatlanjaik. Ha az állam nyilvántartásba venné ezeket a kevésbé értékes telkeket és házakat, akkor a szegény emberek is hozzáférhetnének jelzáloghitelekhez. Ghatakék szerződéselméleti alapokon bemutatják azonban, hogy a tulajdonjogok kiosztása akár fordítva is elsülhet: előállhat az, hogy a szegény emberek rosszabbul járnak a tulajdonjogok regisztrálását követően. Ha ugyanis a hitelpiacon a verseny gyenge, a regisztráció eredménye csupán az lesz, hogy a kölcsönzők jobban ki tudják zsákmányolni a hitelfelvevőt.

.

6. Curt Taylor (Duke) (December 3 – The Oliver E. Williamson Seminar on Institutional Analysis)

„Subjective Performance and the Value of Blind Performance”

Curt Taylor előtt le a kalappal. A Duke University professzora ugyanis kamasz kora óta teljesen vak, így kutat, publikál prezentál, egy top egyetem professzora, és egyébként a maratont is lefutotta. Itt egy cikk róla:  http://www.duke.edu/~crtaylor/running_article_11_06.pdf. A cikk érdekes szerződés elméleti kérdést feszeget: mikor érdemes a megbizónak információt visszatartani az ügynök típusát illetően és vakon értékelni annak teljesítményét. Triviális példa a vakon értékelésre a bór versenyek, ahol a zsűri a bór származási helyét nem ismerve rangsorolja azokat. Vagy gondoljunk csak arra, hogy a legtöbb komoly tesztet anominizáltan értékelik. Ezzel szemben a pályázatok elbíráslását gyakran befolyásolják a pályázók múltbeli eredményei. Kisebb viszgák esetén a viszgázó személye általában ismert a javító száméra. Vajon mitől függ az, hogy a megbizó (a bórt értékelő zsűri, a felvételi tesztet javító tanár) inkább visszatartja az információt. Erre kaphatunk választ a cikkben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.