amerikai konyha

2009.08.26. 11:00

Kaják terén eddig két olyan dolgot találtunk, ami finomabb, mint otthon: a hamburgert és a tejfölt. A hamburgerben igazi hús van, nem olyan fasírt féle, hanem steak, a tejföl pedig sűrű és krémes, nem úgy egy darabban, nagy slunggal esik ki a pohárból. Amúgy Amerikában alapvetően a hamburgert meg a nemzetközi konyha remekeit fogyasztják. Ezeket viszont hatalmas adagokban. Úgy gondoljuk, nem is azért híznak meg itt az emberek, mert egészsegtelen dolgokat esznek, hanem azért mert egy adag kaja rengeteg. Ezért is jó, hogy ketten vagyunk, mert mindig ketten eszünk egyet, azzal is jól lakunk, és így nem is drága: 5-10 dollárból megvagyunk ketten. (Így egyébként azért kicsit kevesebbet eszünk mint otthon, és a biciklizéssel együtt mindketten fogytunk is pár kilót.) Mondjuk amik olcsóbbak, azok általában gyorséttermek, amiket gyorsan meg is lehet unni. A mexikói, ami errefelé a leggyakoribb, nekünk nagyon nem jön be, aminek részben az az oka, hogy mindenbe feketebabot raknak, ami az összes többi ízt elnyomja, de elsősorban mégis inkább az itt látható avokádós szósz, a guacamole az igazán rossz:

Ezt is mindenbe belecsempészik, és ennek szerintünk mosogatólé íze van. Más itt elő magyarok szerint más vegyszerre hasonlít, de allítólag megszokjuk majd, sőt meg is szeretjül. Négy próbálkozás után a mexikóit egyelőre hanyagoljuk.

 

A pizzázók sok helyütt úgy hirdetik magukat, hogy "healthiest food in town", ami azt jelenti, hogy kesernyés, teljes kiőrlésű lisztből sütik a tésztát, és másfélszer drágábbak, mint a kedvenc pizzázónk, az Arinell. Ez sem olaszos vagy magyaros egy kicsit sem, de berkeley-i diákok alapították, és ma már San Franciscoban is van egy fiókjuk. A kiszolgáló csávók ma inkább rockerek mint hippik, de szinte minden felirat az üzletben kézzel, papírfecnire van firkantva. Az, hogy ne használj bent mobiltelefont, ne hozd be a biciklidet, hova rakd a borravalót. Például:

Különben itt Amerikában olyan a sonkás gombás pizza, hogy van lesütve egy Margharita, és arra ráteszik a sonkát, a gombát, vagy más feltéteket, és összemelegítik még egyszer.

 

Szóval bár nagyon sokféle kaja van, de innen nézve mégis mindegyik egyforma: mindegyik nemzetközi, ami a pizzát, a hamburgert és a mexikóit kivéve valamilyen nagyon fűszeres közel- vagy távol-keletit jelent. Nekünk meg hiányzik a hazai. Ezért hetente kétszer-háromszor főzünk, apukám és olykor anyukám meg a nagymamám receptjei itt is nagyon bejönnek:) Főztünk már rántott húst krumplipürével, tejfölös uborkasalátával, rakott krumplit, zöldbabfőzeléket fasírttal, paprikás csirkét nokedlivel, lecsót kaliforniai paprikából, ami édes lett – de most már tudjuk, hogy Amerikában a lecsót „cigánypaprikából” (gipsy paprika) kell készíteni.

Dupla Tesco méretű hipermarketek vannak, ahol kimérve lehet venni a fűszereket, köztük pirospaprikát, legalább tíz féle paradicsom van, és lehet kapni „magyar chili” paprikát. (http://www.berkeleybowl.com/b_bowl_east/home.html) Még savanyú káposztát is találtunk, az itteni magyarok szerint viszont hiánycikk a főzeléknek való tök és a tökgyalu. Piaci rés, ha valakinek exportálni támadna kedve. A párizsit itt bolognainak hívják, a majonéz pedig ehetetlen. Ezek után nem csodálom, hogy a Ponyvaregényben azon röhögnek, hogy Európában majonézzel eszik a sült krumplit, ráadásul nem mártogatják, hanem valósággal áztatják benne.

Nekünk most van részünk a 3,60-as kenyérben. A normális, finom friss, nem zacskós, nem tartósított, nem édes kenyérből 1 fontnyi (nem egész fél kiló) valóban ennyibe kerül – nyilván dollárban. 2 literes a legkisebb narancslé, vajat a 22 dekástól a több kilósig terjedő kiszerelésekben lehet kapni. Hatalmas kedvezmények vannak a nagytételű vásárlásokra (http://www.safeway.com/IFL/Grocery/Home). Mindenhez kapsz zacskót, a helyieknek az a nagy dilemmája, hogy vajon a papír vagy a nejlon a környezetbarátabb ("paper or plastic?"). Azért ugyanis, mert ha a legközelebbi vásárlásodkor viszel vissza magaddal nejlonzacskót, akkor zacskónként 5 centet levonnak a számládból! Amióta ezt megtudtuk, Attis ki akarja próbálni, hogy mit szólnak, ha visszavisszük az itthon felgyülemlett száz zacskónkat és vesz egy csipszet másfél dollárért:)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://meghajtjukaberkeleyt.blog.hu/api/trackback/id/tr71339244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyuriiii 2009.08.26. 11:28:10

pedig azt hittem a tejföl hungarikum :D

hedike 2009.09.29. 01:45:30

IGAZATOK VOLT! Illetve csak félig. Nem magával a zöld cuccal, a guacamole-lal van a baj, hanem a cilnatro nevű fűszernövénnyel, másnéven korianderlevéllel vagy kínai petrezselyemmel. Európában mi legtöbbször a koriandernek csak a magját használjuk, ha egyáltalán. Itt azonban sokmindenbe tesznek ilyet, gyakran a guacamole-ba is (pl.: simplyrecipes.com/recipes/perfect_guacamole/), és mi már kínai kajában is találkoztunk vele. Akkor bukott le, amikor a múltkor vietnámit ettünk, és ott, lévén, hogy teljes levél formájában volt a salátánkban jól tudtuk identifikálni, honnan jön a mosogatólé íz. Ma a Berkeley Bowl hatalmas zöldséges standján nagymintás szaglás próba után (ugyanis már a szaga is nagyon-nagyon emlékeztet a mosogatólére) végleg arra jutottunk, hogy ezentúl MINDEN kajáló helyen hozzá kell tennünk a rendelésünkhöz: "Without cilantro, please."

Lattis 2009.09.29. 02:18:03

@hedike:
A cilantro lathato a guacamole-s kepen. A zold levelek a krem tetejen azok, amik mindent elrontanak...

PAN 2009.09.30. 19:20:02

Na ne már, a korianderlevél igenis finom! Nem lehet hogy valami másnak van olyan fura íze? Vagy azt is el tudom képzelni, hogy egyszerűen az amerikai verziónak van olyan pocsék íze, ez gyakran előfordul, hogy bizonyos tájakon más a növények íze (pl itt Hollandiában a kapor íze csak árnyéka az otthoninak).
süti beállítások módosítása