Amikor ide érkeztünk, azt vettem észre magamon, hogy automatikusan úgy akarok berendezkedni, mintha záros határidőn belül hazamennénk. Ez a reflex érthető, hiszen életemben soha nem voltam még 2 és fél hétnél tovább külföldön. Például, hasonlóan, mint nyaraláskor, nem akartam kitenni a törülközőt a fürdőszobában, mert „ki tudja ki használta előtte a törülközőtartót”. Pedig a lakás, amibe beköltöztünk egyrészt frissen lett felújítva (valószínűleg a törülözőtartó is új volt), másrészt pedig akkurátusan, Cloroxszal, mert Domestos itt nincs, kitakarítottunk, amikor beköltöztünk, tehát csak a saját vagy Attis piszkaitól kellett tartanom:)

Furcsákat is álmodtam, mindig otthoni arcokkal. Még amikor az ideiglenes szálláson laktunk azt álmodtam például, hogy Simonovits Gábor jött minket meglátogatni, de szokás szerint nem találta a cuccait a Rajkban az elsőn az általa nappalinak használt konyhai közösségi részben. Már késésben volt a repülőhöz, ezért magára kapta, amit talált: egy testszínű nejlonharisnya, egy nagyon rövid rojtos farmersort, két fürdőköpeny, a felső az a szokásos lila, amiben a reggeli kávéját szokta fogyasztani a koliban. Na ebben az öltözékben, és egy kb. üres bőrönddel tűnt fel a szemünk előtt a San Francisco-i nemzetközi reptér érkezési kijáratánál.

A hamadik magamról tett megfigyelés okán azt kell, hogy mondjam, hogy Kunderának megint igaza volt, amikor a Halhatatlanságban arról elmélkedett, hogy lehet egy integetés egyszerre az uszodában látott idősödő hölgy sajátos bájos mozdulata, és regényhőse, Agnès esszenciája:

Amennyiben ezen a bolygón eddig mintegy 80 milliárd ember élt, aligha feltételezhetjük, hogy mindegyiküknek megvolt a mozdulatainak a saját, egyedi repertoárja. Ez matematikailag egyszerűen lehetetlen. A leghalványabb kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy kevesebb mozdulat van a világon, mint ember. Ez a megállapítás azonban meglepő következtetéshez vezet: a mozdulat egyedibb mint az egyén. Ezt akár aforizma fomába is önthetjük: sok ember, kevés mozdulat.[1]

Mindenestre állandóan otthoni arcokat vélek felfedezni az itteni emberekben, és ezzel Attis is így van. Mozdulatokban, egy-egy grimaszban vagy egyszerűen a teljes kisugárzásban. (Mi lenne, ha nem lenne itt ennyi ázsiai...:)) David Ahnról Attisnak állandóan Kovács Bazsó jut eszébe. Mondjuk szerintem ez azért van, mert mindeketten a Stanford business school-on végeztek. Az öko tanárunk, a dán (le sem tagadhatná a germán gyökereit) Michael Jansson, amikor a vállpántos ingét viseli, tisztára Lici. Az egyik, egy évvel felettünk járó ukrán srác olyan Verbó Zolis, mosolya pedig egy az egyben a Lantos Gáboré. A balett tanárom külső és tanítási stílusa is nagyon hasonlít Magdi néniére (bár mivel én választottam, ez valószínűleg na milyen? endogén bizony). A baletton az egyik lány tiszta Kovács Andi, a múltkor pedig ebédidőben a Terrace Cafénál egy Katona Tomi jött szembe rövid hajjal. Szeidl Ádám naggyon hasonlít Medgyesi Marcira, de pont úgy nevet mint az Ilyés Marci vagy a Pityu. Az egyik cserediákként itt tartózkodó ideiglenes osztálytársam kiköpött Csomor Tamás, a tanszékünkön pedig van valaki (talán visiting prof), aki az egyik olyan tavalyi poszkotunkra emlékeztet, aki szészőségesen egyetértett a monokival a téli táborban. A legdurvább azonban mégis ő volt eddigi ember déjà vu érzéseim között:

 A haja, és ahogy beletúrt, az öltözéke, ahogy a laptopjára mered, ahogy a lábát tartja, és ahogy felnézett, amikor hozzászóltak. Amikor rázúmoltam, foszlott csak szerte a délibáb (bár profilból még így is hasonlított):

Már hallani véltem a cipője domina-kopogását, ahogy kezében a laptoppal és a kurzusanyaggal, a kávét majdnem kiborítja, és kirobog a Free Speech Movement Caféból, de még visszaszól, hogy „Jaaajj Héédi, olyan izé vagy!” Aztán rá kellett jönnöm, hogy Kundera halhatatlan vagy ez a honvágy egy megnyilvánulási formája.

 Lajkó Erikának szeretettel

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.