Volt a CEU-n egy horvát osztálytársnőnk, aki amikor náthás volt, kijárkált az órákról akár 5 percenként. Egészen addig nem tudtuk miért, amíg egyszer a liftben, ahol ez a lány, Vanja, is ott volt, Attis kifújta az orrát. Vanja ekkor rosszallóan, de udvariasan megkérdezte, hogy Magyarországon illik-e nyilvánosan orrot fújni, mert náluk nagyon durván nem.

Hát, úgy tűnik, hogy itt sem. Amióta itt vagyunk, szerintem én voltam az első, aki óra alatt orrot fújt, most hogy náthás voltam. Pedig a legtöbb óránkon 20-40-en vagyunk, és csaknem 2 hónap alatt senki! Viszont szinte minden alkalommal azt mérlegelem, hogy odacsúsztassak-e diszkréten annak a valakinek egy papírzsepit, aki aktuálisan végigszipogja az órát, ugyanis szinte mindig van ilyen. Számomra ez feletébb undi és idegesítő (=zavar a koncentrációban). Sorra gyűjtöm az embereket, hogy kinek a közelébe nem szabad ülni. Ez tényleg annyira gyakori (órán, gépteremben, a Terrace Cafében stb.), hogy nem lehet annak a véletlennek a műve, hogy nem hoznak magukkal zsepit. Tud erről valaki valamit? Japánban tudom, hogy a nyilvános orrfújás kb. egyenértékű nálunk a pukizással; állítólag ők inkább köpködnek helyette. De itt amerikaiak és szép szőke, európai kinézetű lányok is csinálják! Miért van ez?

Mindenesetre én tartom magam a gyerekkoromban jól megtanult technikához: egyik orrlyuk befog, hatalmas trombita, és „ne szívd fel a taknyot, mert köhögni fogsz”. Megtanítom Amerikának, hogy a szipogás, méginkább torokból jővő egyetlen szívó hang (amellett, hogy egészsegtelen) sokkal gusztustalanabb, mint nyilvánosan zsebkendőbe kulturáltan kifújni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.