(ha valaki valamit nem értene benne, kérdezze az anyukámat vagy Sz. Kis Julit!)

Az Obama-kampány Rory számára is meghozta a sikert: az internetes újság, aminek tudósított, elő akarta léptetni. Ő azonban vágyott vissza tanulni, és a kampány alatt nagyon megkedvelte a gazdasági témakat. Sajnálom, Lorelai, Richard Gilmore vére is ott csörgedezik a lányod ereiben. Meg aztán Logant sem tudta még mindig elfelejteni, akiről ugyan nem tudott azóta semmit, de reménykedett benne, hogy még mindig San Franciscoban hajtja az üzletet. Meg valószínűleg a kaliforniai csajokat. Erre az utóbbi gondolatra Rory elszontyolodott egy kicsit.

Szóval minden együtt volt ahhoz, hogy jelentkezzen a Berkeley közgazdasági doktori programjába. A fiatal tanár, aki nagyapját helyettesítette a Yale-en a közgazdaságtan órán boldogan adott neki ajánlót, és Rory meglepve tapasztalta, hogy már nem pirul el és nem zagyvál össze-vissza a vele való találkozáskor. Azért néhány tartalék helyre is beadta a jelentkezését, a Stanfordra, San Diegoba es a Yale-re, mert akkor továbbra is közel lett volna Stars Hollow. Ezév március 3-án azonban jött az email, hogy „Dear Rory Gilmore:
We are delighted to inform you that the Department of Economics has recommended you for admission to the Ph.D. program.”[1] Aláírás: Michael Jansson, Ph.D., Graduate Committee Chair, Department of Economics, University of California – Berkeley.

Júliusban Rory izgatottan ült fel New Yorkban a san franciscoi járatra. Vajon milyen egy Ivy League egyetem után egy állami egyetemre járni? És az, hogy a Berkeley könyvtára csak a negyedik legnagyobb az Egyesült Államokban, míg a Yale-é a harmadik volt? Ráadásul az is csak rövidített nyitvatartással üzemel a Kalifornia állambeli költségvetési megszorítások miatt. Mindenesetre, abban biztos, hogy anyja jobban fogja élvezni az idelátogatásokat, mint a Yale számára frusztrálóan elit hangulatát.

Megérkezésekor konstatálta, hogy épp egy nappal sikerült lekésnie az orientációt, leendő osztálytársai már mind ismerik egymást, és a study group-ok (tanuló csoportok) is kialakultak. Rajta kívül egyetlen egyvalaki jutott még hasonló helyzetbe, egy magyar fiú, akinek ugyanaz volt a neve, mint annak hun vezérnek, akiről valami derengett neki még a chiltoni középkori történelem óráról: Attila. Rory elképesztőnek tartotta, hogy 9 órányi időeltolódást hogy tud valaki kávé nélkül elviselni, még ha olyan szélesek is a vállai mint Attilának. Neki a 3 óra is megterhelő volt, és az első két házi feladatot reggelente készítette el, amikor fel 9 helyett 6-kor ébresztette a jetlag.

Attilával különben meglepően kellemes volt egy study group-ot alkotni. Jó feje volt a matekhoz, és a tehetséggondozásban állítólag viszonylag jó magyar oktatási rendszer remek alapokat adott neki. Olykor kicsit nehéz volt vele vitatkozni, meg néha olyan furcsán ejtett ki egyes angol szavakat.

A People’s-be (http://www.peoplesjoint.com/) vagy a kampusz teraszos menzájára, a Golden Bear Caféba jártak a házik megoldását megbeszélni.Minden alkalmat azzal kezdtek, hogy mindketten beszéltek a szüleikkel: Rory telefonon, Attila Skype-on. A jel minőségének és annak köszönhetően, hogy 3 hét alatt összesen 6 feladatsort kellett leadniuk, a matekkurzus végére már kiválóan tudott néhány magyar szót, mint hogy „hallasz?” sőt olyan bővített mondatokat is, hogy „én jól hallak” vagy „na most semmit nem hallok”. Ezzel szemben Attila állítólag soha egy szót és egy gondolatot sem értett Lorelai végtelennek tűnő „hablatyolásából”.

A matekházik jól sikerültek, bár néha egy-egy feladat az utolsó pillanatban született, hogy utána már épp csak arra maradt idő, hogy Rory beszaladjon egy csésze hawaii kávéért, amire a pohárfogót rituálisan mindig Attila szerelte fel neki, és már rohanni is kellett a Wheeler Hall-ba, az előadásra. Egy ilyen rohanás alkalmával, amikor Rory megkérte Attilát, hogy vigye egy darabon a táskáját, Attila megjegyezte: „Látom neked már nem kell Birkin táskát venni.” Rory-nak ekkor jutott eszébe, hogy alig gondol Loganre.

Naszóval a matekfeladatok nem voltak könnyűek, az egész kurzus nehezebb volt, mint bármelyikük is számított rá, de azért megbirkóztak vele („It’s crazy but it’s OK”). Rory nagyon szeretett volna jó jegyet szerezni a vizsgán is, hogy megtudja, új szenvedélyének, a közgazdaságtannak milyen reményekkel vághat neki. Attilán meg állítólag nagy volt a nyomás; valami olyasmit magyarázott Rorynak, hogy az ajánlója, esküdött rá, meg hogy itt most rajta múlik a magyarok becsülete meg a rajkosoké is. Azt hogy ez utóbbiak kik voltak, ekkor Rory még nem értette pontosan.

A vizsga kemény volt. Rory el is keseredett egy kicsit, mert érezte, hogy nem jól sikerült. Mint később tanulótársával megbeszélte, az egyik feladatot teljesen félreértette, és aztán emiatt annak a megfeleltetésnek a felülről félig folytonosságának a bizonyítására sem maradt elég ideje.Amikor megtudta, hogy B+-t, a mediánjegyet kapta, azaz egyetemi matek-pályafutása alatt először nem volt a legjobbak között, nagyon szégyellte magát. Amikor pedig rájött, azért is szégyelli magát, mert így nem tudott Attila előtt (aki egyébként A-t kapott) villogni, elpirult...

***

Rory akár a telefon hangszórójának lyukain is átbújt volna, hogy Stars Hollow-ba, anyjához bujdokolhasson ezután az eredmény után, de aztán egy biciklis kirándulás San Franciscoban lelket öntött belé, és ismét kedvvel vágott neki annak az egy teljesen szabad hétnek, ami az őszi szemeszter kezdetéig hátra volt. Elhatározta, hogy ezt azzal tölti, hogy megismeri ezt a kampuszt is.

Elsőként mindenféle évnyitó fogadásokra ment. A graduális hallgatók fogadásán ingyen sör volt, 2 féle. A kampusz kancellárjánál ugyan ingyen kaja volt, de bugyuta kékbe és sárgába öltözött nagyon diverz rasszú lányok ilyeneket énekeltek és mutogattak:

https://www.youtube.com/watch?v=F374N8JUACc. Jó, be kellett vallania, hogy ez sem volt jobb, csak hosszabb: https://www.youtube.com/watch?v=WhcInoTe63U&feature=related. Viszont. Attila később elmesélte neki, hogy ő odament a kancellárhoz, hogy megkérdezze mi az a Harvardos szociológiai cikk amit a beszédében idézett, miszerint akik tesznek a világért és a közért, azok már undergrad korukban magukévá teszik az ilyenfajta attitűdöt. És a kancellár nem tudta lehivatkozni! Rorynál ez kicsapta a biztosítékot, és azt gondolta, hogy igazán bővíthetnék a könyvtárukat, legalább azért, hogy a kancellár ne keveredjen ilyen szituba.

A könyvtár-túrán a könyvtár nagysága nem ragadtatta el különösebben Rory-t, hiszen látta már a Harvard, a Yale és a Kongresszus Könyvtárát is, azaz az összes olyan könyvtárat, ami nagyob a Berkeley-énél. Attila azért megjegyezte, hogy a Berkeley könyvtárában annyi könyv van, hogy Magyarországon minden embernek pontosan egy jutna belőle. Erre Rory azt válaszolta, hogy és ez pontosan 3 millióval és annyivel kevesebb a Yale-énél, hogy az itteni kancellár ne tudjon lehovatkozni valamit. Azért egy valami mégis nagyon tetszett Rory-nak a könyvtárban: a Morrison Library, amit a könyvtár nappalijának is neveznek, és ami maga lenne a menyország, ha lehetne benne laptopot használni, és valamelyik kanapé karfájából kávé folyna.

A könyvtár-túráról kifelé jövet a Revolutionary Communist Party (Forradalmi Kommunista Párt, http://revcom.us/) fiatal és idősebb tagjai kampányoltak. Rory épp azon gondolkodott, hogy na ilyen aztán nem fordulhatott volna elő a Yale-en, a Günther az igen, de ez nem, amikor észrevette, hogy Attilát már le is szólította az egyik kampányoló. A következő párbeszéd zajlott le köztük:

- Hello, adahtok egy szórólapot?

- Hello, persze.

- Hiszel a forradalomban?

- Nem.

- És nyitott vagy a vitára?

- Igen, nyitott.

- Miért nem hiszel a forradalomban?

- Mert Magyarországon nőttem fel, ami egy posztkommunista ország.

Ezután egy 40 perces vita következett arról, hogy a kapitalizmus vagy a kommunizmus működőképesebb. A pártarcok érvei nem voltak nagyon szofisztikáltak, és vegül oda jutottak, hogy az emberek mentalitását meg kell változtatni, hogy hajlandóak legyenek és akarjanak tenni a közért, és Bob Avakian ezt meg tudja csinálni. De jófej fickók voltak, csak egy kocsmaasztal és egy sör hiányzott nagyon a beszégetés alatt, így Rory azt gondolta, megérdemelnek egy dollár adományt cserébe az idejükért és az újságukért, amiből talán még újságíróként is továbbképezheti magát abban, hogy hogy kell propagandát írni.

Amikor ezen gondolkodott, akkor érkeztek el a Lower Sproul Plazahoz, ahol a görögbetűs szervezetek éppen a bemutatkozó és toborzó fesztiváljukat tartották. Rory ebben a pillanatban kicsit bánta, hogy ő nem lett tagja egyetlen sorority-nek (és fraternity-nek) sem a undergrad évei alatt. Elmagyarázta Attilának, hogy mik is ezek valójában, hogy diákszervezetek undergradeknek, ahol a tagok általában együtt laknak, valamint szakmai és leginkább társas tevékenységeket végeznek. Fontos lehet számukra a szolidaritás, ezért vagy önkénteskedbek vagy valamilyen jótékony célra pénzt gyűjtenek. Általában NEM koedukáltak, és létrejöhetnek vallási, etnikai vagy kulturális törésvonal mentén is. Ott a fesztiválon is láthattak homoszexuális görögbetűs szervezetet, business-eset, és TKE (azaz TetaKappaEpszilon) betűjelűt is. Attila erre rögtön mondta, hogy ennek a magyar megfelelője az a szakkollégium nevezetű dolog, de azok szerencsére koedukáltak, és ő egy ilyennek tagja volt, méghozzá annak, amelyik a legrégebbi Magyarországon. Erre Rory:

- Tudod kik voltak tagjai a legrégebbi görögbetűs szervezetnek, a FíBétaKappának, ami egyébként az akadémiai tehetségek gondoztására jött létre? [2]

- Obstefeld és Ahn, a jövendő makro és mikro tanárunk.

- Tényleg? Képzeld, Obstfelddel találkoztam, volt a mi szakkolinkban előadni, de erről nem mesélt.

Rory ezek után még jobban bánta, hogy nem volt tagja egyik lányszervezetnek sem, amiknek a tagjaihoz képest itt a fesztiválon ő öregnek érezte magát. A legmenőbb, a lilaruhás GammaFíBéta lánycsapat hamvas undergradjei épp az Eshleman Hall magas épületének egy erkélyén riszálták magukat. Rory azon gondolkozott, miféle módja ez a kampányolásnak egy nem koedukált szervezet esetében? Egyáltalán miért csak hülye ügyességi játékokkal, amikben sütit vagy csokit lehetett nyerni, és szórólapokkal próbálják megnyerni jövőbeli tagjaikat? Beszélgetni kevésbé voltak hajlandóak, és semmi bevonó rendezvény nem volt láthatáron. Bár az is lehet, hogy őróluk messziről süt, hogy már nem undergradek, és csak velük nem állnak szóba...

Ekkor kicsit feljebb kúszott a szeme az Eshleman Hall épületén. A harmadik emeleten az ablakban egy szokásos, már-már unalmas GO BEARS! (Hajrá Medvék!) felirat volt. Az ötödiken viszont: THE DAILY CALIFORNIAN.Rory arra gondolt, hogy ha itt lett volna undergrad, akkor belépett volna a GammaFíBétába és nem a Yale Daily News, hanem a Daily Californiannek a főszerkesztője lett volna.[3] De találkozott-e volna akkor Attilával?

Együtt indultak el kifelé a fesztiválról. Útközben betértek az egyetemi boltba, ahol megvették első UC Berkeley-s pulóverüket...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.